Miért nem oldható fel a trauma pusztán a róla való gondolkodással?
A test bölcsességének fontossága a traumafeldolgozásban.
Szerző: Albert Wong Ph.D.; az eredeti cikket itt találod fordította: Mag Anikó
Az elmúlt 30 évben a kognitív viselkedésterápia (Cognitive Behavioral Therapy - CBT) volt a sztenderd a pszichoterápiában. Természetesen a CBT maga is változott és fejlődött az évek során - különösen az elmúlt évtized mindfulness forradalmával -, ám a CBT mögött húzódó világkép, mely a kogníciót és a viselkedést helyezi a pszichoterápiás folyamat elsődleges pozícióiba, viszonylag érintetlen maradt - legalábbis akadémikus körökben.
Az idegtudomány területén azonban nemrégiben történtek olyan fejlemények, melyek megkérdőjelezik egy pusztán kognitív viselkedési modell teljességét - különösen egy trauma hatásainak kezelésekor. Ami egyre tisztábban látszik, az az, hogy egy trauma nem csupán kogníciónkat és viselkedésünket érinti.
Egy trauma sokkal több mindenre hatással van, mint csupán gondolataink és tetteink. A trauma kiterjedt és szisztematikus - csontig hatol. Lerombolhatja identitástudatunkat, csökkentheti önmagunk pontos idő- és térbeli meghatározásának képességét, gátolhatja interperszonális kapcsolatainkat, megzavarhatja élményeink koherenciáját, gyengítheti az érzelemszabályozásra való képességünket és még sok egyéb tünetet okozhat.
A trauma sokkal több területre van hatással, mint csupán prefrontális agykérgünkre vagy viselkedési aktiváló rendszerünkre. Teljes lényünket befolyásolja - és a feldolgozásának is ebből a teljességből kell érkeznie. Fontos, hogy bármilyen traumaterápiás módszerről is legyen szó, ez a módszer figyelembe vegye lényünk egészét - testünk-lelkünk egészét - nem csupán gondolatainkat vagy viselkedésünket (önmagában).
Emlékezve a testre
Sok bátor kutatót és gyakorló szakembert ismerünk, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy megértsük, hogyan is kell kezeljük a traumát. Az egyik leghasznosabb modell a trauma teljes megértéséhez Dr. Peter Levine koncepciója a fenomenológiai megtapasztalás összetevőiről, melyeket a könnyen megjegyezhető SIBAM rövidítésben foglalt össze, illetve az általa kidolgozott Somatic Experiencing módszer.
Szomatikus modelljében öt különböző elemet ír le Levine, melyek mind létfontosságúak a fenomenológiai tapasztalat teljességéhez: testérzetek, (belső) képek, viselkedés, érzelmek, és jelentés (SIBAM). Ezt az öt összetevőt grafikusan néha ötszögként is ábrázolják.
1. kép - A tudatosság elemei egy koherens élménynél -
Peter Levine SIBAM modelljének grafikai ábrázolása
.jpg)
2. kép - A tudatosság elemei egy képi emlékbetörés esetén -
Peter Levine SIBAM modelljének grafikai ábrázolása
Szóval egy csendesen készülődő forradalomnak vagyunk tanúi. Vagy talán nem is olyan csendes. Egy része a kliensek által vezérelt. Az embereknek segítségre van szükségük és a félmegoldások többé már nem elegendőek. Sokan, akik mélyen szenvednek az őket ért traumák utóhatásaitól, többé nem hajlandóak ugyanabban az elakadt helyzetben maradni és tovább szenvedni, amiben eddig voltak. A domináns kognitív-viselkedésterápiás paradigma alternatív módszerei már az ajtón kopogtatnak.
Érzelem-fókuszú terápia, megtestesült (angolul: embodied) idegtudományos módszerek, illetve egy sor testorientált pszichoterápiás módszer van terjedőben - ha tudományos körökben még nem is annyira, de a köztudatban már mindenképp. A korszellem változik, lassan kirajzolódik valami egészen új. A test fontossága - és benne az átélt (test)érzetek fontossága -, egyre nyilvánvalóbb.
3. kép - A tudatosság elemei egy OCD esetén -
Peter Levine SIBAM modelljének grafikai ábrázolása
.jpg)
4. kép - A tudatosság elemei egy pánikroham esetén -
Peter Levine SIBAM modelljének grafikai ábrázolása
A szomatikus pszichológia - mely olyan pszichoterápiás modalitás, amely beépíti, magába foglalja az emberi testet is - annak minden rendezetlen, zsigeri dicsőségével, csordultig telt testérzeteivel, tudatalatti (belső) képeivel, viharos érzéseivel - előtérbe került az utóbbi években, mint a trauma hatékony kezelésére, gyógyítására szolgáló módszertan. Fontos szempontokat hoz be a trauma teljes személyre, testre és lélekre gyakorolt hatása kapcsán - különösen azokon a területeken, melyeket a kognitív viselkedésterápia általában hanyagol. A szomatikus pszichológia nem tesz úgy, mintha a test nem is létezne, mintha az érzések testetlenek volnának, vagy mintha a kéretlen, vissza-visszatérő (belső) képeknek ne lenne jelentésük, jelentőségük. Módszertant és eszközöket ad ahhoz, hogy a személy(iség) egészét bevonhassuk a terápiás munkába - minden aspektusával, csatornájával, tetőpontjával együtt.
Izgalmas időket élünk a pszichológia területén manapság. Azzal kapcsolatos megértésünk, hogy mi is a trauma valójában és hogyan dolgozhatunk vele, mélyebb ma, mint korábban valaha volt - nagyrészt a szomatikus területnek köszönhetően. Az újonnan felfedezett összefüggések és tudás birtokában pedig készen állunk arra, hogy sokak életében érjünk el jelentős változást.