az SE más módszertanok viszonylatában
A hagyományosabb, kognitív és érzelem-központú beszélgetős terápiákat gyakran tartják felülről lefelé irányuló megközelítésnek. Elsődlegesen a rá- és belátásra, valamint az érzelmekre fókuszálnak és csak másodsorban foglalkoznak a traumára adott testi válaszokkal. A traumáról való beszélgetés adott esetben akár ártalmas is lehet, hiszen ha az egyén idegrendszere nem képes az önszabályozásra, akkor a folyamat során jelentkező elárasztó reakcióktól és túlterhelődéstől retraumatizálódhat.
A Somatic Experiencing® egy alulról felfelé irányuló megközelítés. Az agytörzsre fókuszál - a hüllőagyra és túlélésre alapuló működésére, melyek nincsenek tudatos és érzelmi irányítás alatt . Ezekhez az ösztönös cselekvési és éberségi-izgalmi rendszerekhez a hozzáférés a fizikai testérzeteken, képeken és motoros mintázatokon keresztül történik. Az átélt érzettel folytatott munka során a traumatikus élmény más elemei is felbukkanhatnak jelentés és érzelmek formájában. Így az SE módszertanba a megértés és az érzelmek is beletartoznak, ám másodlagosak, illetve az alulról felfelé irányuló feldolgozás fizikai testérzeteinek származékai.
Az SE olyan technikákat és intervenciókat használ, melyek közvetlenül és szelíden a test neurofiziológiájával dolgoznak. A módszer kerüli a katarzis, illetve a történetet újrajátszásából vagy újbóli elmeséléséből fakadó retraumatizálódás lehetőségét, illetve a heves érzelmi állapotok feltörését, melyek ijesztőek vagy túlságosan konfrontálóak lehetnek a kliens számára, s így elriaszthatják a gyógyulási folyamata további folytatásától.