Szökőár túlélők trauma kezelése
Egy rövidtávú, pszicho-fiziológiai traumakezelési megközelítés hatékonysága dél-ázsiai szökőár túlélők körében
Dr. Raja Selvam
© Journal of holistic healthcare
2. évfolyam 2005. november 4. szám
az eredeti publikációt itt találod, a kutatást fordította: Mag Anikó, lektorálta: Kovács Eszter
A Dr. Peter Levine által kidolgozott Somatic Experiencing® trauma terápiás módszer szakmai képzési programjaiban, valamint a Santa Barbara Graduate Institute oktatójaként dolgozom, nemzetközi szinten tartok előadásokat és tanítok.
Egyre eklektikusabb terápiás megközelítésem a testhelyzet integráció (postural integration) és a biodinamikus kranioszakrális terápia testfókuszú rendszereiből, a test-pszichoterápiás szomatikus átélés (Somatic Experiencing®) és a test dinamikai elemzés rendszereiből, a jungiánus és archetipikus pszichológiákból, a tárgykapcsolat és interszubjektivitás elméletekből, az affektív idegtudományból és az Advaita Vedantából, egy indiai spirituális hagyományból merít. Jelenlegi érdeklődésem egyrészt a trauma és a kötődés, másrészt a trauma és a spiritualitás kapcsolata.
Összefoglaló
Egy rövidtávú, pszichofiziológiai traumakezelési módszerrel több, mint 200 felnőttet és 50 gyermeket kezeltünk a 2004-es Indiai-óceáni szökőár okozta trauma tünetek miatt. A kezeléseket az indiai Tamil Nadu tartomány 13 halász falujából érkező szökőár túlélőknek ajánlottuk fel, 6 hónappal a cunami után. A kezelések után négy héttel végzett nyomonkövetési kutatások kezdeti eredményei a traumás tünetek jelentős csökkenését jelzik a kezelt felnőttek többségénél, már egyszeri kezelés esetén is.
Bevezető
Az elénk táruló kép kétségbeejtő volt. Az anya és az apa gyászolnak, miközben fogják halott fiuk kezét, aki a Cuddalore-i tengerparton fekszik, Tamil Nadu-ban, egy dél-indiai tartományban, ahol több ezer ember vesztette életét a 2004. december 26-i szökőárban.
A cunami óta magammal hordtam az ‘India Today’ (India ma) magazin egy példányát, a gyászoló szülők képével. És nálam volt, amikor hat hónappal a szökőár után egy 11 fős, traumaterapeutákból álló, nemzetközi csapattal Tamil Nadu-ba érkeztünk, hogy segítsünk az áldozatoknak.
A következő két és fél hétben Tamil Nadu három kerületének 13 halászfalujából több, mint 200 felnőtt és 50 gyermek traumatüneteit kezeltük. Hét előadást tartottunk traumáról és gyógyulásról tamil és angol nyelven a szökőár-mentő munkában résztvevőknek és az összes, általunk kezelt felnőttet négy héttel a kezelések után meginterjúvoltuk, hogy felmérjük, a kezeléseink tartós tünetmentességet kínálnak-e.
A jelen tanulmányban egy rövidtávú pszicho-fiziológiai trauma kezelési megközelítés, a szomatikus élményen alapuló Somatic Experiencing® módszer hatékony alkalmazásáról lesz szó, természeti katasztrófa utáni helyzetben. Az utánkövetési vizsgálat kezdeti eredményei azt mutatják, hogy a kezeltek többsége a kezelések után négy héttel szignifikáns enyhülésről számolt be, ami felülmúlja várakozásainkat.
Kezelési terv
A Somatic Experiencing® (SE), világszerte oktatott és alkalmazott, pszichofiziológiai traumakezelési megközelítés - melyet eredetileg Peter Levine fejlesztett ki és ‘A tigris felébresztése - Hogyan dolgozható fel a trauma?’ című könyvében tett népszerűvé - professzionális képzések vezető oktatójaként mindig is érdekelt, hogy hogyan segíthetek az embereknek a lehető legrövidebb idő alatt oldani trauma tüneteiket. Mivel a kezelés ebben az esetben egy vagy legfeljebb két kezelésre korlátozódott (az általunk kezelteknek csak 10%-a kapott második kezelést), itt volt az ideje, hogy egy természeti katasztrófa utáni környezetben teszteljük a rövidtávú trauma tünet-oldás elméletét és gyakorlatát, melyet 10 évnyi tanítás, magánpraxis és személyes munka során finomítottam tovább.
Következtetések
Az indiai szökőár túlélők kezelésének tapasztalatai várakozásainkon felül megerősítették a szomatikus élményen alapuló, rövidtávú pszichofiziológiai traumakezelési megközelítés hatékonyságát. Azok a civil szervezetek, melyekkel Indiában együtt dolgoztunk, komoly érdeklődést mutattak a megközelítéssel kapcsolatos továbbképzés, kezelés és kutatás iránt.
A Trauma Vidya (szanszkritul „tudás”) egy nonprofit szervezet, melyet az Egyesült Államokban azzal a céllal hoztunk létre, hogy további, hasonló traumakezelési projekteket bonyolítson le Indiában és a világ más országaiban.
Amennyiben szeretné a szervezet erőfeszítéseit támogatni, kérjük vegye fel a kapcsolatot Beth Nielsen-nel a bethmft@cox.net email címen.
Kezelt esetek
A fiú, akinek hevesen dobogott a szíve
Miközben a csapat egyik tagja, Jeanne du Rivage lassan a nap befejezésére készülődött, egy fiatal fiú odalépett hozzá, a kezébe fogta Jeanne kezét, a szívére tette azt és kimondta a „cunami” szót. A fiú szíve nagyon hevesen dobogott, szemeivel és gesztusaival pedig jelezte, hogy segítségre van szüksége. Arról számolt be, hogy a szíve a cunami óta ilyen hevesen ver.
A fiúval való interakció nagyon meghatotta, s Jeanne engedélyt kért, hogy ott maradhasson vele dolgozni. Egy tolmács segítségével Jeanne segített neki normalizálni a pulzusát: megtanította neki, hogy megérintve saját mellkasát, hogyan érzékelje a saját testét és hogyan segítse az idegrendszerében rekedt, hatalmas aktivációs energia leadását karjain és lábain keresztül. A fiú nagyon fogékony volt a hallottakra és úgy tűnt, ösztönösen megértette a folyamatot. A kezelés végén a pulzusa normális volt, nyugodtabb és boldogabb volt.
A gyermek, aki nem tudta “abbahagyni az égést”
Lucia Ribas csapattag testi érintéssel kezelt egy kilenc hónapos kisbabát. Az érintés gyakran nemcsak szükséges, hanem igen hatékony is abban, hogy a traumatizált gyermek fiziológiáját átdolgozza a traumán és az vissza tudjon térni az önszabályozáshoz. A baba három hónapos volt, amikor megérkezett a szökőár. A szülők – akik mindketten meghaltak a természeti katasztrófa során – egy fiókba helyezték el őt és a fiókot egy szekrény tetejére tették.
A fiók a szökőár hullámain tova lebegett, a csecsemőre pedig a bátyja talált rá jó néhány órával később, egy kilométerre a lerombolt háztól, a pólójánál fogva egy faágon lógva. A kicsinek azóta állandóan hőemelkedése volt, havonta körülbelül kétszer magas lázzal. A nagynénje ismételt orvosi segítséget kért az állapota miatt, de azt mondták neki, hogy a kicsinek semmi baja nincsen orvosi értelemben, ami megmagyarázná ezeket a tüneteket.
Az energiagyógyászattal is foglalkozó Lucia a kisfiú tüdejében és tarkójában meglehetősen szabályozatlannak találta a fiziológiai és energetikai mintákat. Ahogy ezek a minták az érintéssel oldódtak, a kicsi tüdeje nehézből könnyűvé vált és könnyedebben kezdett lélegezni. Nevetni kezdett, szeme és arca puhább és ellazultabb lett.