A Somatic Experiencing® reziliencia-alapú traumaterápiás képzés hatása az életminőségre és a pszichológiai egészségre, mint az ellenálló képesség potenciális markere a kezelő szakemberekben

EREDETI MEGJELENÉS

Front. Neurosci., 2018. február 16.

https://doi.org/10.3389/fnins.2018.00070

​az eredeti publikációt itt találod, a kutatást fordította: Mag Anikó, lektorálta: Kovács Eszter 

  • Neal E. Winblad*, Michael Changaris és Phyllis K. Stein

  • 1 Trauma és fejlődési trauma specialista privát praxisban, Pleasanton, CA, USA

  • 2 Egészségpszichológia Tanszék, Integrált Egészségpszichológia Tréning Program, The Wright Institute, Berkeley, CA, USA

  • 3 Szívritmus-változékonyság laboratórium, Szív- és érrendszeri osztály John T. Milliken Orvostani Tanszék, Orvostudományi Kar, Washington University in St. Louis, St. Louis, MO, USA

Háttér

Azok a szakemberek, akik traumaterápiával foglalkoznak, jelentős mértékben ki vannak téve a helyettes traumatizálódás és kiégés veszélyének. A Somatic Experiencing® (SE®) egy reziliencia-fókuszú trauma kezelési modalitás, mely a vegetatív idegrendszer diszregulációját, illetve az ennek folyományaként létrejövő fizikai és mentális tüneteket célozza meg, mint pl. a szorongás, depresszió, PTSD (poszttraumás stressz zavar), migrén, fibromyalgia és krónikus fáradtság, stb. Az SE® képzés a fizikai/ mentális tünetek csökkentése mellett támogatja a szaktudás fejlesztését a klinikusi reziliencia növelése érdekében.

Azok az egyének, akik rezilienciát mutatnak, gyakran rendelkeznek megnövekedett “jólléttel” (életminőség) és saját bevallásuk szerint alacsonyabb pszichológiai tünetszinttel. A nagyobb reziliencia enyhítheti a szakemberek, valamint az általuk kezelt kliensek rizikó szintjét.

Anyagok és módszerek

Ez a csoportokon belüli, longitudinális vizsgálat egy 3 éves SE® Practitioner képzés során értékelte a hallgatókat (N = 18). A képzés a központi idegrendszer, a fizikai, valamint az érzelmi önszabályozás fejlesztésére fókuszál. A web-alapú felmérés kényelme lehetővé tette az általános életminőség (WHOQOL-BREF), a pszichológiai tünetek, a szomatikus, a szorongásos és depressziós tünetek (PHQ-SADS), valamint a korai nehéz életeseményeknek való kitettség (CDC/ Kaiser Permanente ACE Pontszám Kalkulátor Kérdőív) mérését. A klinikus kutatás minden évben lebonyolításra került a 3 év során. A jövőbeni kutatások során előnyös lenne a központi idegrendszer működését objektíven vizsgáló, laboratóriumi méréseket is végezni a kutatás keretein belül.

Eredmények

Az ismételt mérésekkel végzett ANOVA (Varianciaelemzés) azt mutatta, hogy jelentős csökkenés mutatkozott a szorongásos tünetek esetében (GAD7, p < 0.001) és a szomatizációs tünetek tekintetében (PHQ15, p < 0.001). Az egészséggel kapcsolatos életminőség érték (a fizikai jóllét mértéke) és a szociális élet minősége (az interperszonális jóllét mértéke) szignifikánsan javult (Egészség QoL p = 0.028; Szociális QoL p = 0.046).

Következtetések

Az eredmények azt mutatják, hogy a 3 éves SE® képzés résztvevői jelentős javulást tapasztalnak az önbevalláson alapuló reziliencia értékek tekintetében, beleértve az életminőséget (jóllét) és a pszichológiai tüneteket (szorongás és szomatizálás). Eredményeink alátámasztják a nagyobb mintavétellel történő további kutatások szükségességét és támogatják annak keresztmetszeti és előretekintő megvizsgálását, hogy a klinikusi reziliencia és az SE® képzéssel változó klinikusi reziliencia milyen kapcsolatban áll egymással. 

Ezek az adatok, kutatási eredmények javaslatként szolgálhatnak egyéb segítő szakmák szakembereinek, melyek szakmák ugyancsak ki vannak téve a helyettes traumatizálódás veszélyének, mint például az ápolók, egészségügyi szolgáltatók és mentősök.